Kepeslapok San Franciscobol 2. Feher mint a nagymosas "A keleti tajban barnasag es szentseg uralkodik, Kalifornia feher mint a nagymosas, es annyi az esze mint a mosonejenek" - Kerouac igy bant el Kaliforniaval legalabbis egy ponton az "Uton"-ban. Persze a spontan beat prozodia sok mindent megenged az embernek, de ugy altalaban Kerouac elfogult, de pontos utikalauz. Mar ket eve tobbe kevesbe az o nyomdokain jarok Amerikaban, es lehet ra szamitani valahanyszor az ember elteved - ha o megemlit egy hazat az bizonyosan ott all, es ha azt mondja, hogy egy Sausalito nevu halaszfalun ment keresztul San Franciscoba, akkor legy nyugodt neked is at kell menned rajta, marmint ha ugy erkezel mint o, stoppal Denver felol. En ehelyett a helyierdeku vonattal erkeztem San Jose felol es nyomban a SoMa-ban, a Piac utcatol delre eso negyedben tett ki, ahol a beat irodalom szamtalan nagysaga lakott mikor az otvenes evekben a nyomor himbalta oket. Miutan az allomasban felfedeztem az Elso Igazan Rohadt Vecet amiota ezen a foldreszen vagyok, egeszen otthonosan ereztem magam. Johet az Irodalmi San Francisco. Ket hullamveresnyi bolondora is vegigvonult a varoson - es bar a hullamok teljesen visszahuzodtak, valami megiscsak maradt utanuk. Eloszor az otvenes evekben a beatnemzedek, a "lattam nemzedekem legjobb elmeit az orulet karjaiban" felek. Tobb helyre is elhelyezhetok a varosban, de a kozpont a kiadokent is mukodo City Lights konyvesbolt volt, a Chinatown bejaratanal amely eloszor adta ki a Ginsbergek, Kerouacok es Kesey-k muveit. A City Lights ma is megvan, eleg roskatag allapotban, de a kirakatban a plakat most is Jack Kerouacot es Neal Cassady-t abrazolja mig a konyvesbolt melletti soket sikator a Jack Kerouac nevet viseli. Szemkozt a szandekosan rozogan meghagyott Vesuvio kavehaz, a beatnemzedek talalkozohelye. Termeszetesen, ahogy ez mar az irodalmi kavehazakkal es egzisztencialista pincekkel tortenni szokott, az irodalmi nevezetessegek elmenekultek beloluk, a kavehaz kuloncokkel, muvesztojasokkal es szeplelku de jobb sorsra erdemes turistakkal telt meg. Miutan megtekintjuk a Vesuvio ablakaban konyokolo tanulmanypofakat, beterhetunk a City Lights-ba. Odabent egymas hegyen hatan a konyvek, s par olvaso lezeng. Kis csigalepcson kell felmenni a kolteszetnek es beat irodalomnak szentelt terembe. A City Lights szamtalan kolteszeti est szinhelye volt, de mereteiben illusztralja a mufaj iranti erdeklodes mereteit: itt harminc ember tomegnek szamit, szo sincs a Majakovszkij fele szazmilliokrol. De azert Voznezenszkij meg Jevtusenko olvastak fel itt a hetvenes evekben es Lawrence Ferlinghetti, a beatapostol forditotta oket, amikor a "Szovjetuniobol jottem, mestersegem cimere" cimu poz meg kis egzotikus varazzsal birt. Hanem az a nevezetes hely ahol Allan Ginsberg az Uvoltest felolvasta nem itt van, hanem fel kilometerrel odebb, a Coit torony aljan, az akkori mulatoban. Az uj korszakot nyito es surgosen betiltott koltemeny felolvasasanal a fel jovendo beatnemzedek ott volt, bar Kerouac oda sem figyelt, hanem egy remenybeli ongyilkosba probalt remenyt onteni a hatso sorokban, mikozben Ginsberg a Molochrol szonokolt (legalabbis igy irja le a Dharma csavargoiban). Ha mar itt vagyunk, a Coit toronynak furcsa neve es szuggesztiv alakja ellenere semmi koze a szexhez. A tuzoltok irant rajongo ozvegyasszony epittette a Taviro Domb tetejere a harmincas evekben, de gondolom, sohasem volt tuzoltotoronynak hasznalva, mert nyomban epitese utan a foldszintet kidekoraltak proletkultista freskokkal. A kepek Kalifornia tarsadalmat, iparat es mezogazdasagat abrazoljak. Alattuk magyarazo feliratok abban a stilusban, hogy "ez a kep a konzervgyari munkasok nehez eletet abrazolja a harmincas evekben". Kulon felhaborodast valtott ki a nyilvanos konyvtarat abrazolo kep ahol az Ipari Munkas a Marx "Toke"-jeert nyul. A latogato a freskoban rejlo mely mondanivalotol megihletodve megy fel a tetore, ahonnan gyonyoru kilatas nyilik San Franciscora, ami feher mint a nagymosas es annyi az esze mint a mosonejenek.